1. |
Minden, ami fáj
02:49
|
|||
Manipulált gondolatok, zúgnak a fejekben
mindig csak előre, én mindig ezt tettem
kozmetikázott statisztika, az amit látunk rég
senkit nem érdekelt, még is megtörtént
hullámzó gondolatok, szóródnak szerte szét
nincs más mögötte mint a rettegés
Kétségbe esett társadalom, pusztítja önmagát
nem bírja senki már a kritikát.
Ref: Minden ami fáj, üresség a magány
az óra körbe jár, a jövő csak homály
Gyűlölködő tekintetek, néznek egymásra
belső falai már rég bedeszkázva
reményveszett állapotok, szítják a feszültséget
rég nem értem már ezt az egészet
megszakadt kapcsolatok, az ami jellemez
ezek mind érzelem mentesek
ellentétes nézetek gyilkolnak mindenütt
Ez a világ játszik most velünk.
Ref: Minden ami fáj, üresség a magány
az óra körbe jár, a jövő csak homály
|
||||
2. |
Az ég borul föléd
04:01
|
|||
Megfakult érzés mélyen legbelül
újra és újra, újra felkerül
Amit teszel, senki se látja
boldognak tűnsz, mész a halálba
Ref: Eljön az éjjel, és az ég borul föléd
nem tudod hogy meddig tart a nélkülözés
keresed kutatod, de nem találod
miért szólított le magához
Telik az idő, és minden olyan sötét
egyre csak nagyobbodik az a törés
kilátástalan helyzetben is pozitívan
a remény még valahol itt van
Van más kiút, még is azt gondolod
változtathatsz még, még a sorsodon (lehetsz te még valahol, valahol boldog)
lehulló könnycsepp földet ér
már semmi sem olyan, semmi sem olyan mint rég
Ref: Eljön az éjjel, és az ég borul föléd
nem tudod hogy meddig tart a nélkülözés
keresed kutatod, de nem találod
miért szólított le magához
Telik az idő, és minden olyan sötét
egyre csak nagyobbodik az a törés
kilátástalan helyzetben is pozitívan
a remény még valahol itt van
|
||||
3. |
Belső feszültség
02:39
|
|||
Bizonytalansággal együtt egyre csak feljebb tör
félelmekkel körülvéve egy a sok közül
Be nem tartott ígéretekkel kitörni kényszerül
sérelmekkel telítve könyörtelenül
Gyűlölettől irányítva mindent elsöpör
józan gondolatok nélkül a legtöbbször
Kiszámíthatatlan pillanatban mindent megakaszt
az életben hirtelen minden beakadt
kétségek közt örlölődve egyre csak gyengít
lassan közel van már az intenzív
Élet, és a halál között még van egy döntés
elengedni örökre és nem kell többé
felesleges gondolatokkal pusztítani magunk
tiszta ésszel csak előre haladunk
Ref: Nem lehet, nem lehet igy élni
belső feszültség amitől nem lehet elérni
legyengít, megtéveszt, megzavar
minden érzés egy szélvihar
|
||||
4. |
Sötét éjjel
04:18
|
|||
Sötét éjjel
Most mindent belep
Nem gyűlöl senkit
De nem is szeret
Repülhetnél
De nincs merszed
Ez csak álom
Legyen eszed
Repülj, szárnyalj
Míg megteheted
Mert ha leesel
A mélybe veszel
Emlékeid
Már eltemetted
Szeretteid
Mind elfeledted
Hidegen hagynak
Az emberek
Nincs már semmije
A lelkednek
Ref: Ha fény gyúlna egyszer szívedben újra
Elnyomnád és dobnád a kútba
Félelmet nem ismerve előre törnél
Minden lelket tönkre tennél
Az egyetemes igazságot nem ismered még
De keresed, kutatod, mert semmi nem elég
Ébredned kell, a világ nem tiéd
Attól, hogy lelked szép lassan kiég
A hangokra figyelsz
A fejedben
Közben az jár
Az eszedben
Mivégre is vagy
Még életben
Már rég eladtad
Magad lélekben
Ref: Ha fény gyúlna egyszer szívedben újra
Elnyomnád és dobnád a kútba
Félelmet nem ismerve előre törnél
Minden lelket tönkre tennél
Az egyetemes igazságot nem ismered még
De keresed, kutatod, mert semmi nem elég
Ébredned kell, a világ nem tiéd
Attól, hogy lelked szép lassan kiég
Ébredj fel
Ez nem kell neked
Ébredj fel
Ez a szenvedésed
Ébredj fel
Ez viszi a lelked
Ébredj fel
Ez megöl téged
|
||||
5. |
Társadalmi életforma
03:20
|
|||
Álarc mögé bújva megjátszod magad
létezést imitálva balsejtelem ragad
magába szippant mint örvénylő folyam
emberi élted hibbant, sötétlő roham
kivárod a csúcsot, glancos ruhákban jársz
élvezed a cúgot, foszlányokkal hálsz
rétegeled léted és nem érted
Mi vitt a tettre, halott vagy az életre
Rabszolga vagy láncokkal megtűzve
vágyaktól, álmoktól telítődve
a társadalmi elvárások beléd égtek
kitörni kéne de most már végleg
foggal, körömmel harcolni ellenük,
mert hazug minden szavuk és minden tettük
hiszed közöttük majd magasan lehetsz
bármit mondhatsz az jó és helyes
REFRÉN:
társadalmi életforma
börtönbe zárt rabszolga
ne várj semmit, ütött az óra
nem számíthatsz a szépre, a jóra
nem is igaz, amit látsz
nem kapod meg, amire vágysz
kritikus környezetben élsz
nem tudhatod kitől félsz
de eldobnak és lelöknek a mélybe
ha nem állsz be a sorba maradsz a sötétbe
vissza nem tart senki, a te döntésed volt
vádjaid kiáltod,,azt mondják rá: koholt
Régi korok előtted, de ez nem az a világ
ha nem tanulsz meg élni, és elvágják a gigád
mások parancsait teljesíted
közben önmagadat elveszíted
REFRÉN:
társadalmi életforma
börtönbe zárt rabszolga
ne várj semmit, ütött az óra
nem számíthatsz a szépre, a jóra
nem is igaz, amit látsz
nem kapod meg, amire vágysz
kritikus környezetben élsz
nem tudhatod, mennyit érsz
Csinálod amit mondanak
és az évek meg rohannak
a világ oda igyekszik
hol a lélek már nem létezik
ölj ha kell s jó lesz neked
ha megkönyörülsz, megölnek saját fegyvereddel
mint kiégett puszta úgy érzed magad
mert körülötted mindenki megtagad
|
Streaming and Download help
If you like Groove Art, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp